Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
anett0612

Viola Stern Fischer: A Mengele-lány

Szigeti Anett · 1 hete
Ez a regény nagyon nagy hatással volt rám, egészen délutántól hajnali kettőig olvastam egyhuzamban. Most már meggyőződésem, hogy azt a könyvet  érdemes elolvasni, amelyet annyira átélünk, hogy könnyezünk rajta. 
 Szóval a mű igaz történet alapján készült, egy szlovák-magyar zsidó lányról. A második világháborúban őt is deportálták koncentrációs táborokba, összesen négyben járt a háború alatt.
 Ez a lány, akinek eredeti neve Ibolya, Mengele doktor kísérleti alanya volt mindenféle szadista kísérlethez. Olyanokhoz, hogy nem lehetett volna gyereke. 
 Néhányszor volt beteg, ami elég veszélyes volt azokban a körülmények között, de mindből szerencsésen került ki. Egyszer úgy megverték, hogy azóta süket a bal fülére. Máskor majdnem megerőszakolták. 
 Mikor már közel volt a felszabadítás, szökést szervezett három nővel együtt. Sikeresen.
 Összesen hat évig volt távol az otthonától rémesebbnél rémesebb helyeken, és mikor végre hazatért, csak egyik bátyja volt otthon. Apját és anyját azonnal gázkamrába vitték még megérkezésükkor. Másik bátyja lelkileg beleroppant lába elvesztésébe és kérte a társait, hogy hagyják a fagyos hóban meghalni.
 Ez egy elszánt túlélő története, sok-sok apró olyan részlettel, amik szinte nem számítanak, mégis azok a legríkatóbbak. A könyv olvasása során nem egyszer gondoltam, hogy ,,ugyan, ilyen nincs" vagy ,,ezek csak fikciókban fordulnak elő". Aztán eszembe jutott, hogy ez tényleg mind megtörtént.
 Nem ez az első holokausztról szóló könyv, amit olvastam. De talán a legjobb.
 Mindenképpen ajánlom, és talán ezután jobban megbecsüljük azt, ami jutott nekünk. Érdemes belegondolni, hogy mi is ugyanebben a helyzetben vajon helyesen cselekedtünk volna? Egyáltalán a háborúban mi számít helyesnek?
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!
Szigeti Anett
Anett vagyok, és szeretek olvasni, írni és rajzolni. Azt veszem észre, hogy kezdek kamaszodni. Néha nem értem magamat. Szeretek írni, pallérozni szeretném itt magamat, és mindig is úgy gondoltam, hogy, ha kiírom magamból, akkor jobb lesz.